Fűtésszerelő Mester http://xgen2018.xgen.hu/temp/277/image_hd.jpg

Egy régi, már nem használt fűtésszerelő weboldalunkra talált rá egy új ügyfelünk - kérte, hogy újítsuk fel, azóta megrendelőket hoz. A Fűtésszerelő Mester fűtésszerelő szolgáltatókat gyűjtő weboldal, segíti az ügyfeleket a megfelelő helyre küldeni.

A konzervet hamarabb találták föl, mint a konzervnyitót.

Nicolas Appert párizsi szakács és cukrász az 1700-as évek végén kezdett kísérletezni az élelmiszerek tartósításával. Részleges sikereket ért el levesekkel, zöldségekkel, gyümölcslevekkel, lekvárokkal és szirupokkal. Üvegben tárolt, parafadugóval és viasszal eltömített, tartósított élelmiszereit forró vízben áztatta, mielőtt a raktárba tette volna őket.

Appert 1795-ben kezdte a kísérletezést. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hollandok már az 1770-es évektől fogva árultak fémdobozban tartósított lazacot, de a nagy léptékű kutatásnak az adott lendületet, hogy 1800-ban Bonaparte Napóleon 12 ezer frankot ajánlott annak az iparosnak, aki egy új módszerrel tartósítani tudja az élelmiszert.

Fénykép a Fűtésszerelő Mester weboldalról.

Appert úgy érezte, eljött az ő ideje. 1806-ban, két évvel Napóleon császárrá koronázása után bemutatta a saját tartósítási módszerét a francia iparművészeti kiállításon. Díjat nem nyert, de 1810-ben a francia udvar megkörnyékezte a szakácsot, és megígérték, hogy megkapja a 12 ezer frankot, ha nyilvánossá teszi a módszert. Appert elfogadta az ajánlatot.

A L'art de Conserver les Substances Animales et Végétales (az ételek és növények megőrzésének művészete) 200 példányban jelent meg 1810-ben. ez volt az első korszerűen tartósított ételekről szóló szakácskönyv.

Rövidesen elindult a La Maison Appert. A Massy városában, Párizshoz közel működő üzemben készültek a világ első konzervjei. Akkor még üvegekbe csomagolták a tárolt élelmiszert. A fém használatától nem véletlenül tartózkodtak: Franciaországban akkoriban csak satnya minőségű bádogot lehetett szerezni. De Appert bebizonyította, hogy a vastag, nagy szájú üvegben mindent lehet tárolni: tojást, tejet, húst és levest is.

A módszert világszerte fölkapták.

A módszert világszerte fölkapták. 1810-ben történt, hogy egy brit föltaláló, Peter Durand levédette a saját konzerválási módszerét, de ő bádogot használt, nem üveget – tulajdonképpen ez volt a ma használt konzervek őse. Két év múlva két angol befektető, Bryan Donkin és John Hall fölvásárolta mindkét szabadalmat, és megkezdődött a konzervek tömeggyártása. A konzerválásnak legalább egy évtized kellett, hogy elérje Amerikát is, de a 20. század elejéig várni kellett, hogy a konzervvásárlás népszokássá váljon.

Az átállást valószínűleg megnehezítette, hogy a konzervnyitót jóval később találták föl, mint magát a konzervet.

Az első konzervnyitó-szabadalmat az angol Robert Yeates adta be. 1855-ig várni kellett a csodálatos találmányra; az addig forgalmazott konzerveket kalapáccsal és szöggel, illetve vésővel lehetett fölfeszegetni. Az IKEA-korszak előtti háztartásokban a szög és a kalapács olyan gyakori volt, mint ma egy műanyag kávéspohár, de még így is átlagon felüli erőfeszítést igényelt, hogy valaki hozzájusson egy konzervdoboz tartalmához.